Az Ynev Világának és az RPGenerations menekülttábora és fórumos szerepjáték oldal archívum, bármely rendszer számára. Codex, WOD, Magus, Shadowrun, stb... |
| | Nadír Könnyei - Archívum | |
| | |
Szerző | Üzenet |
---|
Dierol Tapasztalt Kalandozó
Reagszám : 336
Karakterlap Név: Calhen Tario
| Tárgy: Re: Nadír Könnyei - Archívum 2015-05-13, 21:29 | |
| Mesélő: Dierol Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt Időpont: tavaszutó, délután Esemény: átok-törés Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen A kötél halkan ropog, tengely nyikorog, ahogy Lándzsás lassú, de biztos mozdulatokkal húzza fel a kút foglyát. Arca kissé vörösödik, és izzadságcseppek ütnek ki homlokán, ahogy fáradhatatlanul forgatja a kereket.
Vanina Zev úrfi elé lép, miután kérlelő szavai nem igazán hatották meg – hiába, túl kíváncsi az úr. (Arról nem beszélve, hogy nézne ki – egy kardnemes visszavonul, mikor még a fehérnép is marad?!)Közben a kút káváját nézi meredten, és nyugtató levegővételi technikával próbálja megőrizni hidegvérét. A múltba révedés sem sokat javított magabiztosságán. Már bánja, hogy nem kérdezte meg, hogy mégis mire számíthat. Vajon Sötét vajákost rejt a kút? Óriási kharag harcost? A pusztítás morádját? Eszelős légióst? Élveteg nemest? Pörgeti át magában a lehetetlenebbnél lehetetlenebb alakokat, mellyel fantáziája tölti meg a kutat.Lan lassanként ráhangolódik az erők síkjára. Érzi a légiós eltökéltségét, Vanina kavalkádját, Zev úrfi feszültségét maga körül. Tekintete elvész a káva durván metszett kőtömbjei közt zöldellő moha erdejében. A folytonos egyhangú nyikorgás, és a tökéletességig csiszolt harmonikus mozdulatok felidézik a Kíhrint. Lassanként már nincs semmi más, minden kétely feloldódik.A kút végül csak feltárja titkát. Eleinte csak egy rövid, fekete üstököt pillantotok meg. Lan gyorsan megindul a kút fele – mint a villám terem mellette, és úgy várja, hogy teljesen felbukkanjon az alak. Vanina mintha régi önmagát látna meg – furcsa, kifacsart érzés lesz úrrá rajta egy pillanatig, majd szétfoszlik, ahogy a nyikorgás abbamarad. A kötél végén egy lépsékőnyi faláda imbolyog, rajta egy rémült, tépett, koszos ruhájú fiatal no gubbaszt, és kapaszkodik görcsösen a kötélbe. Bal járomcsontján csúnya, sárguló zúzódás nyoma őrzi az elmúlt napok eseményeit. Ruhája a sÿtisi divatot követi, de hajhossza és a ruha szabása, anyaga a kézművesekre, kereskedőkre utal. A légiós nagyot fújtatva rögzíti a kereket, nehogy visszahulljon a láda és utasa a mélybe. Zev úrfi érdeklődve hümmög – nem igazán erre számíthatott. Lan szinte azonnal összecsap ellenfelével a szellemi síkon, ahogy megpillantja, és tudja: a küzdelem már véget is ért. Közben az átkos tárgy karmai hatástalanul csúsznak le szelleme védművéről. Mielőtt Vanina nyikkanhatna, szélsebesen lecsap kezével, és letépi a nő nyakából a finom aranyláncon lógó jellegtelen, körömnyi medaliont. Annak ereje szinte azonnal elillan, ahogy megszűnt az elvárása…*Kharag: Északi barbár népcsoport *lépéskő: a Napcsászári kertben használt térkövek mérete. pontosan 1mx1m alapterületű.
| |
| | | Dierol Tapasztalt Kalandozó
Reagszám : 336
Karakterlap Név: Calhen Tario
| Tárgy: Re: Nadír Könnyei - Archívum 2015-08-07, 20:16 | |
| VaninaAhogy a rémképek végigpörögnek képzeletemben, gyorsan ráébredek: legközelebb nem szabad helyet adnom nekik. Ártanak segítés helyett. Amit Madától tanultam, inkább lenne hasznomra, mint a hátborzongató múltba révedés. Egyik megnyugtatna, bizonyossággal töltene el, másik ellenkezőjét műveli. Akár egy pillantás egy rettentő, sötét szakadék széléről lefelé, amiből frissen mászik ki valaki: a mélység megszédít, valahányszor visszanéznek rá. Ha visszanézek a múltba, az visszanéz rám...
Az előbukkanó nő láttán összerándulok. Bár tudnám távolról, kívülről szemlélni a velem megtörténteket, hogy felül kerekedve rajta végre túltehessem magam rajta! Akkor nem kavarna fel, valahányszor a hasonlóság megcsillan előttem, mint fényes, pikkelyes hal a hegyi folyóban. Egy szerencsém van: mind kevésbé kavar fel, s nem olyan elemi erővel, mint legelőször. Van gyógyulás, ha lassú is.
Ugranék egyből a nőhöz, hagyva légióst, kopasz urat, nemes ifjút, de két dolog állít meg ebben. Az egyik: a kopasz úr reflexei jobbak. A másik: az óvatosság. Az ajtók mellé akasztott csengők ügyebár akkor csilingelnek, ha minden rendben van. Az én személyes, képzeletbeli, csak általam hallható csengettyű épp fordítva működik: akkor bong, ha a vész közel jár.<Bármennyire mozdulnál, bármennyire emlékeztet saját magadra, bármennyire segítenél rajta úgy, ahogy te szeretted volna, segítsenek, nem szabad!!! Ő nem te, esete nem a tiéd, fejed el nem veszítheted, vagy magadra vonod az átkát! Első: védd akinek engedelmességgel tartozol! Második: óvd magad! Harmadik: csak ekkor segíts a szükségben lévőnek!>Mada tanításai úgy zengenek a fejemben, mintha sajátjaim lennének, csak férfi hangon. Ennek szellemében erőt veszek magamon, hátrapillantok az úr fiára, hogy van. Aztán a kopasz uraságra. Valamit leszakított a nő nyakából.- Már jó? Veszély elmegy? - kérdem halkan, kissé rekedt hangon tőle. Ha azt a választ kapom, igen, közelebb megyek a nőhöz, legalább annyira, mint a kopasz úr. Nekem anno nem adatott meg az az áldás, nők legyenek a közelemben, amikor megszabadítottak. Ugyan gyermek voltam, de számított volna.- Ért szó? - kérdem tőle abrínul halkan, és neki bezzeg a szemébe nézek. Csak finoman, puhán, kezeim messze a fegyvereimtől és a fenyegetés legapróbb jelét is kerülöm. - Szabad segít kijön kút? - tudakolom tőle, kezem felé nyújtom lassan, nagyon lassan. Óvatos vagyok, nehogy megriadjon. - Nem bánt. Vanina nem bánt.Na persze ha már is közbeavatkozna - légiós, kopasz úr - ahhoz lesz majd szavam...Szerző: Tiwanlil | |
| | | Dierol Tapasztalt Kalandozó
Reagszám : 336
Karakterlap Név: Calhen Tario
| Tárgy: Re: Nadír Könnyei - Archívum 2015-08-07, 20:46 | |
| Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)Mesélő: Dierol Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt Időpont: tavaszutó, délután Esemény: átok-törés Résztvevők: Vanina, Zevran Anartyss, Lan Ro-Ryen Az erők síkján minden letisztult formát ölt csak meg kell tanulni befogadni a környezet által kisugárzott végső igazságot valamint annak tükröződését a felsőbb síkon, ám itt nincsenek csalfaságok és ármányok. A kút ideájából fényes világítótoronyként emelkedik ki az átkos tárgy mi egy meggyötört szellemen gubbaszt. Vihar módjára csapok le rá a meglepetés erejével. Jobb kezemből a sárkánypenge csengve a kövezetre hull, hogy kezem mohó karmok módjára marjon bele a penészes szellemcsápokat nyújtogató varázstárgy anyagi megtestesülésébe. Aztán csak a csönd és nyugalom amint aurámmal körbeburkolom és elnyomom káros kisugárzását, kelletlen pislákolással méltatlankodik jobb kezem szorításában. Vanina tűnik fel balomon minél távolabb a tárgytól és aggódó anyatigrisként köröz a meggyötört áldozat körül. A másik pengét megtámasztom a kút kávájánál és két kezembe fogva a tárgyat alaposan megvizsgálom a szellemek síkján főképp az aranyláncot, ha az nem sugároz semmilyen ártó ideát, a medáliont egyszerűen leakasztom vagy ha nem lehet barbárnak mondható mozdulattal letépem róla. Miután végeztem az ártalmatlan láncot mi anyagi értéket képvisel átnyújtom Vaninanak. - Kérlek őrizd meg addig az ifjú hölgynek míg elméje kitisztul a varázslat rabságágából.Az átkos medaliont aurám koncentrálása mellet végig a bal kezemben tartom miközben visszaügyeskedem a bársony tokokat a sárkánypengékre miután mindkét pengét ismét a jobb kezembe tartom a Lándzsás felé fordulok.- Ha nem túl nagy kérés és megoldható, be kéne izzítani a kovács edzőkemencéjét, hogy végleg elpusztíthassuk eme átkos tárgyat. Valamint Nagyszájút is kényelembe lehetne helyezni az ispotályban, most már nem lesz vele semmi probléma reményeim szerint.Csak a legvégén fordulok az ifjú úr felé meghajlás keretében. - Ifjúuram köszönöm a türelmét, már csak az átkos tárgy megsemmisítése van hátra. – hirtelen váltok császári nyelvjárásra – Talán nem származna hátrányunk belőle ha kiderítenénk melyik kereskedőházhoz tartozik az ifjú hölgy.Kezemben a tokjukban pihenő kardokkal és jelentéktelennek tűnő medállal türelmesen várom, hogy Lándzsás intézkedjen az izzó parázs ügyében. Talán alaposabb vizsgálatnak is alávethetném a medált, ám jelenleg se kedvem se időm hozzá lehet, hogy később még bánni fogom döntésemet, azért amíg izzítják a tüzet alaposabban szemrevételezem az aurám fogságában vergődő tárgyacskát, szellemi szorításomat egy pillanatra sem lazítom fel nem szeretnék további galibákat……Szerző: Filio Mortale | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Nadír Könnyei - Archívum | |
| |
| | | | Nadír Könnyei - Archívum | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|