Nadír Könnyei - Archívum

Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut
Visszaemlékezés

„Borostyánszem” Shiennek -a sámánotoknak- köszönheted, hogy itt vagy Sÿtisben. Ő választott ki a feladatra, hogy szerezz vissza egy kéttenyérnyi faragott hattyúszobrot, melyet Nadír Könnyéből faragtak. (hegyikristály) Egy síksági lopta el, és távozott vele a Királyságból. A felelősöket ugyan megtalálták, és példásan megbüntették, de a szobor nem került elő. A mai napig emlékszel Borostyánszem fojtott dühöngésére, villogó felemás szín szemeire miközben mesét. Ultimátumot adtak a síkságiaknak, akik a nemzetségeiket Házaknak hívják: vagy előkerítik a szobrot, vagy távozhatnak a Királyságból. Erre már engedékenyebbek lettek, s felajánlották, hogy visszaszerzik. Mivel alapvetően nem túl megbízható fajtájúak a síkságiak, így megfigyelőnek/segítőnek téged jelöltek ki. Két napja érkeztél a városba – ebbe a szobába szállásoltak el, de már most mehetnéked van...

^{2010.03.20. 21:06}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Résztvevők: Vjírgas Margalos
Bevezető


A fogadóba harmadnap meglátogat nagyanyád. A korához képest még mindig sokat ad a megjelenésére. Drága, -  számodra túlcicomázott - ruhába bújt, és a legújabb divat szerinti arcfestése sokat segít meghazudtolni a korát. Kissé távolságtartóan köszönt, s a testőrt egy mozdulattal az ajtón kívülre parancsolja. Ahogy becsukódik az ajtó, és csak ketten maradtok barátságos hangon halkan megszólal:
-Kedves fiam! Érdemeid számosak, s szívesen látlak vendégül, de bizony kiköltözésed azt sugallja, hogy nem találod itta helyed. Az Anartÿss Ház – akivel jó kapcsolatban vagyunk – megbízható, és jó harcost keres – mint amilyen Te is vagy. Ha taszít, hogy itt senkinek nincs egy egyenes szava – akkor beajánlhatlak. Valahová délvidékre kell utazni a ház érdekében. Többet én sem tudok. A többit, ha érdekel holnap mondja el Sertias Anartÿss.

^{2010.03.20. 21:08}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen 
Bevezető


Nem oly régen kerültél vissza Sÿtisbe tanulmányaid befejeztével. Egy jó holdhónapja ismerkedsz a várossal a Ház védőszárnyai alatt. Komoly munkát még nem bíztak rád – mindössze kétszer kellett elkísérned a színházba a család néhány befolyásosabb tagját. Majd egyik nap a Ház egyik küldönce szólt, hogy másnap délben Sertias urat kell egy megbeszélésre elkísérned. Még a csónakban mond neked pár szót a családfő:
-Egy mentis bölcsességére van szüksége majd a Háznak. De a bölcsességnek, akár a bornak érnie kell. Ez a te esetedben tapasztalatszerzést, utazást, és esetleg kalandokat jelent – amit nem lehet itt, kényelmesen ölbe tett kézzel várni. Ezért úgy döntöttem, hogy világot fogsz látni ha tetszik – ha nem.
Ezzel elhallgat, és teret ad az evezők ütemes csobbanásának, és a hajó farában lobogó zászló hangjának.


^{2010.03.20. 21:11}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Anartÿss palazzo
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Zevran Anartÿss
Bevezető


Egy szolga ébreszt:
-Zevran úrfi! Ébredjen!
Közben elhúzza az ablak elől a sötétítő függönyöket, amin át már a magasan járó nap kacsint befele. Nem szokás, hogy ok nélkül felébresszenek – s most nem is tudsz semmi ilyesmiről.
-A házfő kéri, hogy ma dél előtt egy fertályórával előbb szíveskedjen megjelenni a Dún Medve Királyi lakosztályában, és várja meg. Van még addig szűk három fertályóra...
Ezekkel a szavakkal segít felöltözni, majd magadra hagy. Sajnos nincs időd reggelizni sem, örülhetsz, ha időben odaérsz. Vajon mit akarhat? Az eddigi megbeszéléseitek mindig a palazzo falain belül történtek...


^{2010.03.20. 21:13}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

//Mehetnek a reagok  //

A Dún Medve fogadó egyik lakosztályában gyűltetek össze. A szoba pazarul berendezett, a mennyezet freskóin a tóról visszatükröződő napfény rajzol vidám mintákat. A Napcsászár birodalmának minden szegletéből jöttetek – állapítjátok meg. Az egyik ablakban a titokzatos és zord hegyi királyság egyik hószín démona ül, és nézi a Királyi palota lélegzetelállító látványát. Vele átellenesen a város kreol bőrű, drága ruhákba öltözött helyi szülötte nézeget elmélyülten egy – talán – Abÿrnossi festményt. Kettejük között pedig egy, nem sok jóval kecsegtető,  zord tekintetű harcos ül egy kényelmes ülőalkalmatosságon, s éppen az asztalon elhelyezett gyümölcstál tartalmát mustrálja. Bár már vagy jó fertályóra óta  érkeztetek, eddig egyikőtök sem törte meg a halk loccsanásokkal tarkított bársonyos csendet. Aztán a szoba ajtaja ismét feltárul, s belép az a férfi, aki meghívott ide titeket: Sertias Anartÿss. Idősödő, vékony férfi – feltehetően helyi születésű lehet. Hosszú éjfekete haját most nem fogja össze, mely drága ruhájára omlik. Nyakában egy vékony aranyláncon arany signum sugallja a hatalom érzetét. Látható fegyver nincs nála. Mögötte egy alacsony, kreolos bőrű, smaragdzöld szemű tarkopasz fiatalember lép be egyszerű ruhákba öltözve. Bár ő maga nem tűnik veszélyesnek, de a megvillanó acél signum erre rácáfol. 
-Látom, mindenki itt van! -Szól a Házfő.
-Helyes. Akkor nem is húzom tovább az időt, elmondom, hogy miért is vagyunk itt.
Telepszik le egy karfás, párnázott székre. 
-Kékprém úr hazájából elloptak egy faragott hattyúszobrot. Ezt kell visszaszerezni – gyorsan, diszkréten, bármi áron. Utána a szobrot vissza kell vinni a Hegyi Királyságba. Mivel ez fontos ügy, Kékprém úr felügyeli az itteni eseményeket, és kalauzolja majd a társaságot a Királyság területén. A részünkről fiam, Zevran fogja figyelemmel kísérni a dolgok folyását, és végre kielégítheti kalandvágyát. Mivel forrófejű és meggondolatlan mellé adom Házunk legifjabb mentisét, hogy tanácsaival ellása szükség esetén.
Int a mögötte álló férfi fele.
-S mivel nem veszélytelen az út, ezért a család egyik barátja elkíséri önöket az úton – hacsak nem gondolta meg azóta magát. A szobor jelenleg Ardúnia Purgas városa mellett egy Zorawa asztrológus birtokában van. Ő vette meg. Célszerű lenne visszavásárolni, ha lehet. Az utazás költségeit 100 arqu értékben tudjuk támogatni.
Tesz le egy dagadó erszényt az asztalra. 
-Ha valami konfliktus adódna, azt jó lenne, ha nem lehetne összekötni a Házzal. Ezért ez a csomag erre megoldást nyújthat. 
Tesz le egy másik, jóval laposabb szütyőt az asztalra.
-Van kérdés?
Néz végig rajtatok.


^{2010.03.20. 21:17}

(Zevran Anartÿss)

<....Micsoda kompánia... tudnám apám mit akar tőlem...> a vîquor markolatának gombján dobol az ujjam, ahogy végig mérem a pazar teremben ülő/álló "társakat". Inkább visszafordulok a festményhez. Meg kell hagyni tényleg szép munka, más különben csak akkor került volna ide, ha méreg drága.
<...azok a fehérre mázolt abÿrnossiak azért értenek a széphez...>

Mikor az ajtó nyílik, és apám belép a helységbe, az etikettnek megfelelő meghajlással köszöntöm. Majd érdeklődve hallgatom a történetet... Mikor a kalandvágyamhoz ér elmosolyodom, de rögtön kényszeres illem mosollyá fakul amint a meggondolatlanságot említi.
<...köszi, hogy bemutatsz... szép mondhatom...>

Mikor apám végzett az "eligazítással" végig pillantok az útitársakon. Nem fogunk unatkozni, míg eljutunk Ardúniába...
Nem kívánok elsőnek megszólalni, kíváncsi vagyok a többiek véleményére először. Főleg a nadîrra és a "családunk barátjára"... honnan szalajthatták, te magasságos Zora?

^{Szerző: [ltr]Enor ak Mverrys[/ltr] » 2010.03.20. 22:40}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen 


A „csónak” kecsesen siklik velünk Sytis csatornáin miközben az öreg házfő lényegre törően előadja sorsom további formálódását. Tiszteletteljesen fejet hajtok.

- Megtisztelsz döntéseddel méltóságos uram. „Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.”

Arcomat élvezettel fürdetem a tavaszi melegbe és „élvezem” a csatornák fölött fodrozódó friss légáramlatokat, miközben körülöttünk zajlik a vízi forgalom. A továbbiakban csöndben maradok nem kívánom oktalan fecsegésemmel zavarni az uram gondolatait.


Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


Sertias Antarÿss mögött lépek be a kényelmes lakosztályba, megvárom míg uram végez az üdvözlő formákkal, majd egyenként finoman meghajlok mindenki felé és kitárt tenyereimet mutatom a békesség jeleként.
Sertias Antarÿss „elbeszélését” a háta mögött állva hallgatom végig majd mikor befejezte a mondandóját lágyan átsétálok Zevran úrfi mögé, kétséget sem hagyva a térfél választásomról és hova tartozásomról, legyenek tiszta a helyzet.
<… A kolostorban az öreg Krogh mester azt mondogatta mindig „Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.” Mondása most kezd más értelmet és tartalmat nyerni jelen helyzetben …
… Vajon ki fogja megtörni a csendet, nem hinném, hogy egy magamfajta szolgának kéne megtennie. Még ha „kiváltságokkal” is rendelkezem. A feladat egyszerűnek tűnik még most, mondjuk eléggé sok spekulációra ad okot az ifjú úrfi részvétele is….>
Egy szolga csendességével álldogálok az ifjú úr mögött, ha valakit túlságosan feszélyeztetne a acél signumom akkor diszkréten a bő ruha ujjamba csúsztatom ne vonja el senki figyelmét feleslegesen a kis fémdarab.

^{Szerző: [ltr]Filio Mortale[/ltr] » 2010.03.20. 23:32}

("Kékprém" Keelut)

*A széles ablakpárkányon üldögélő hószín bőrű férfi érdeklődő tekintettel fordul a szoba belseje felé az újonnan érkezőket megszemlélni. A már bent élvő két férfiú nem sok érdekességet jelentettek, hiszen egyenlőre mindketten inkább üres héjra emlékeztették a nadort, mintsem élő és érző emberekre. A két belépő üdvözlésére orrnyergéhez emeli jobb mutatóujját. Szólni ő se szól, hiszen vendéglátója elmond mindent, amit jelen helyzetben mondani érdemes. A kölcsönös "kóstolgatás", az egymás közti rangviszonyok tisztázása úgyis az út első felében fognak körülbelül lezajlani. A többiek gesztusai, címerei, kinézete egyáltalán nem feszélyezi, hiszen ezek csak külsőségek, ami igazán számít az a belső érték, amit nem lehet "kifordítani". Ennek megfelelően a nagy hallgatásra csak egyszerűen visszafordul a látképhez és tovább szemlélődik a furcsa "tóváros" láttán.*

<Odahaza Naoenao jó száz alaknyi magasságban van a Shírorhoz képest, itt meg a házak a vízben áznak. Furcsa a síkságiak gondolkodása és ez építészetükön is meglátszik.>


^{Szerző: [ltr]Quator ar Zaraquer[/ltr] » 2010.03.21. 9:35}

/Vjírga Margalos/

A fogadó szobája meglehetősen szegényes a Házhoz képest - erre a gondolatra már elhúzom a számat. Igazolja döntésemet, hogy kiköltözzek onnan, tekintve korábbi életem során még sosem láttam ennél tisztább és kényelmesebb pihenőt. A fogadós is rendkívül udvarias és készséges - ez a pénznek és az Eystaan ház ezüst signumának is köszönhető. Mégis pironkodok, mikor a nagyasszony belép a szobába. Bár nem mutatja, az hogy le sem hajlandó ülni, többet mond minden szónál.
A szavai, hangja kedvesek, de a tapasztalatok azt súgják, csupán egy fegyver vagyok, amit a Ház használni kíván. Mégis kedvemre való a helyzet, sokkal inkább egy harc vagy utazás mint még egy bál.
- Nagyasszony, köszönöm kedves szavait és a lehetőséget, hogy visszafizessem a Háznak a vendéglátást - gondolkodj el ezen, nagymama - és szívesen meghallgatom, amit a szövetségesük mondani kíván. - most jön az a rész, hogy kinek és hogyan jelentsem, amit megtudtam?

Gyanakvásom alaptalan, hát másnap az első dolgom, hogy rendbe szedjem magam - akkor sem ismernék meg a Margalos ház színeit, ha az életük múlna rajta - és ellátogatok a kívánt helyre.
Nagyot nézek, mikor belépek - sosem számítottam volna itt egy nadírra, de a sÿtisi megjelenése sem tölt el bizalommal - hát meghúzom magam csendesen, várom, hogy kezdeményezzenek. Hát, arra várhatok, jobb híján a gyümölcsökkel szemezgetek, azon tanakodva, hogy igaziak-e és hogy udvariatlanság lenne enni belőle?
Az arany signum tekintélyt parancsolt, az acél óvatosságra int. Az elhangzottak miatt egyre inkább örülök annak, hogy itt hagyom ezt a várost.
- Nos a magam és Házam nevében - megérte annyit gyakorolni ezt a mondatot - örömmel segítek az Antarÿss háznak.


^{Szerző: [ltr]Siffad[/ltr] » 2010.03.21. 16:35}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


A nador nem hazudtolja meg népére jellemző szófukarságot, viszont valószínűleg a vadonban nagyon otthonosan mozog, természetesen egyenességének köszönhetően a hegyvidéken szokásos kurta tiszteletadást nem hagyja el. Zevran úrfi továbbra is kényelmesen üldögél és úgymond hagyja kibontakozni a helyzetet. Ám a zord megjelenésű valószínűleg északi származású férfi, kitől a legkevésbé vártam töri meg a csendet a maga szófukar módján, ám sÿtisi nyelvjárásban ha akcentussal is, valószínűleg több lapul a felszín alatt mint azt első pillantásra sejteni lehetne.
Tiszteletteljesen bólintok felé az úrfi válla fölül, majd apró torokköszörülés kíséretében halkan megszólalok.

- Jó Uram az igazságnak,melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.

^{Szerző: [ltr]Filio Mortale[/ltr] » 2010.03.21. 19:19}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


A miracleai szavaira először a mentis válaszol, majd Sertias Anartÿss is megszólal - enyhe főhajtással. Halkan beszél, de érezni lehet, hogy parancsoláshoz szokott - nem sűrűn szoktak neki ellent mondani.
-A segítséget köszönjük – az Anartÿss Ház nem fogja elfeledni ezt a gesztust.
Az ujjait összeilleszti a mellkasa előtt, kényelmesen hátradől, és úgy folytatja:
- Kétféleképp lehet Ardúniába utazni: vagy a Carvis ház egyik hajójával, vagy pedig a szárazföldön – ha valaki nem bírná a tengeri utazást. Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét.
Kintről - a távolból egy nagyobb csónak ütemadó dobosának a hangja hallik be. Közben végignéz rajtatok rezzenéstelen arccal. Még egy pillanatig kivár - hátha valamelyikőtök szabadjára engedi a bensőjét kínzó kérdéseket.

(Zevran Anartÿss)

A mentis szavaira kicsit összevonom a szemöldököm, sosem voltam jó a misztikus hablatyolásban. Mindegy... inkább apámhoz hasonlóan, én is finoman bólintok a miracleai felé.

<...Feljegyzés... apám eltűnik, akkor bemutatkozás, utána pedig reggeli! Urgh... kellett annak a szolgának megvárni, hogy akkor keltsen, amikor már csak épphogy érek ide...> gondolataimat apám szavai szakítják meg. Az évek alatt hozzászoktam, hogy ha az öreg Sertias beszél, akkor érdemes figyelni... még ha utána teszek is rá, mert jobb ötletem van.
<...Hehe... néha tényleg jobbak voltak!  ...>

Tengeri út, vagy szárazföld. Hm, hm... merre van egyáltalán Purgas? Még az dún nyelvet sem ismerem. Érdekes egy út lesz, az biztos! Nah mindegy, térképet lehet venni, nyelvet ha meg senki sem tud, akkor marad a mutogatás.
Nem kérdezek csendben ülök, pusztán egy lágy mozdulattal jelzem, hogy minden érthető. Vagy nem, de az már későn fog kiderülni.

^{Szerző: [ltr]Enor ak Mverrys[/ltr] » 2010.03.22. 19:15}

/Vjírgas Margalos/

Szívességek, alkuk - sÿtisi ostobaság, de legyen, EZT adom neked nagymama.
Mit hablatyol össze-vissza ez a gúnár?
- Sajnos uram, a sÿtisi művészetben nem vagyok otthonos. Talán színdarab vagy vers ihlette?
válaszát (ha van) udvariasan megköszönöm, majd rátérek a lényegesebb dolgokra.
- Nekem semmi kifogásom a hajóút ellen, gyorsabb és célravezetőbbnek tartom. Ha a bölcs nem támaszt különösebb ellenvetést, hamar megjárjuk az utat és Kékprém úr - rövid meghajlás az említett felé - visszakaphatja jogos tulajdonát. Tiszta és gyors, ahogy a helyzet megkívánja.
Na igen, és ha a hold sajtból lenne, már szétrágták volna az egerek.


^{Szerző: [ltr]Siffad[/ltr] » 2010.03.22. 22:01}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


Egy halovány mosolyt eresztek meg a „zord” ám illedelmes északi felé.

- Egyik sem tisztelt uram, az előbbi bölcseletet egy a nadír hegyekben élő remetétől hallottam ki egy egyezséget zárt le ezzel egy nador harci főnökkel.

Nyugodtan kivárom míg a házfőnek szánt mondandóját befejezi és utána én is az öreg Sertias Anartÿss felé fordulok és felteszem neki a bennem megfogalmazódott kérdéseket.

- Sertias Anartÿss Nagy Jó Uram felmerült pár kérdés az egész utazással kapcsolatban, bár a hajóút lenne a legrövidebb, ám az a Carvis Királyi Kereskedő Nagyház hajóján kéne megtennünk ha jól értettem szavaidat. Az ügy kapcsán mi a Carvis ház álláspontja? Semleges vagy esetleg a háttérből támogatja, hogy tovább javuljon a viszony Sÿtis és a Hegyi Királyság között kiemelt tekintettel a Carvis házra és a Nagy Öreggel valamint a Tizenegy Tanácsnokkal.
Ám ha egyik eset sem áll fent, hanem egy harmadik variáció húzódik a háttérben akkor szerény javaslatom az lenne, hogy vessük el a tengeri út lehetőségét és válasszuk a jóval hosszabb és talán veszélyesebb szárazföldi utazást. Valamint akkor is ha szeretnénk, hogy minél kevesebbet tudjon az egészről a Carvis ház.

Ismét a háttérbe húzódok és kivárom a reakciókat, hátha kapunk még plusz információkat.

^{Szerző: [ltr]Filio Mortale[/ltr] » 2010.03.23. 14:30}

("Kékprém" Keelut)

*A csendes szemlélődést megtöri a szobában kibontakozó beszélgetés. Pontosabban mindenki üres frázisokkal dobálózik. A felét se érti a nador, hogy miről is van szó a jövővel meg múlttal kapcsolatban, de azt megérzi, hogy ez már a kezdeti apró marások, harapások ideje. Egyedül az öreg házfő szavai egyértelműek és világosak, mégha burkoltan is adta elő: "Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét." azaz "A találkozónak vége, a többi nem érdekel." A többiek még kötnék azt a bizonyos ebet a hajóút vagy éppen a szárazföld karójához, de ez már eldöntött Keelut számára. A dominanciáért küzdő kanokat nem szabad kis helyre összezárni, mert akkor biztos lesz áldozat. A nyílt mezőn legalább van hely elválasztani a nekihevült "bikákat". A képzettársítást és gondolatmenetet azonnal cselekvés követi, nem vizsgálgatja következtetése helyességét, Keelut érzi, hogy jól döntött. Hirtelen leszökken a párkányról és halk, de határozott hangon megszólal, bár szavait nem egyvalakihez vagy a társasághoz intézi, csupán "bele a vakvilágba".*

-A szárazföldön megyünk.

*Ezzel elindul az ajtó felé, mindkét combját a lépések ütemére verdesi egy-egy csákány-nyél, melyek az övén kétoldalt kialakított "fülekbe" tűzve csüngenek alá. Az ajtóban vendéglátójuk felé fordul és ismét orrnyergére fektetve kinyújtott mutatóujját megérinti homlokát ezzel megadva a kötelező tiszteletet. A másik három útitárs reakcióit megfigyeli, de nem reagál rájuk csak feléjük fordulva mindegyiknek mélyen a szemébe néz és kurtán hozzáteszi az eddigiekhez:*

-Egy óra múlva a ház elől indulok.

*Ezzel ki is lép, hogy visszamenjen szállására hátizsákjáért és íjáért. A viszonylag hosszú várakozási időnek két oka is van. Egyrészt a csontjai mélyén érzi, hogy ez a sok uraság így is nehezen kapja össze magát egy ekkora útra. Másrészt feltett szándéka a nadornak, hogy valakitől megkérdezi, hogy melyik égtáj felé van Ardúnia. A pontos út vagy éppen Purgas térképe nem foglalkoztatja, hiszen biztos lesz pár nap múlva meg hetek múlva is olyan helybéli, akit éppen megkérdezhetnek majd, ha úgy érzik eltévedtek az idegen vidékeken. Ha nem jön közbe semmi "távlati" terveit illetően, akkor egy óra múlva ismét feltűnik a ház kapujában, hogy összeálljon a társaság az útra.*


^{Szerző: [ltr]Quator ar Zaraquer[/ltr] » 2010.03.25. 16:15}

(Zevran Anartÿss)

Nem kicsit hökkenek meg a nador reakcióján. Nem vagyok szokva az ennyire egyenes, tömör és nyílt beszédhez. Ha apámnak nincs ehhez illetve a mentis kérdéséhez hozzáfűzni valója, őszintén felnevetek, és felállok a kényelmes székből.
-Jól van Kékprém uram, akkor szárazföld! Így valóban kiiktatjuk a többi Ház okozta vélt és valós akadályokat, és elég időt tölthetünk azzal, hogy egymás torkának essünk.

Intek a mentisnek, hogy jöjjön és felkapom a két erszényt, majd elsüllyesztem őket a zsebeimbe.
-Nyugalom, nem szándékozom elkölteni!
Ezt elsősorban apámhoz szántam intézni, és most már egyértelműen felé fordulok. Illedelmesen meg hajlok előtte és elköszönök.
-Viszontlátásra jó atyám, ígérem minden tehetségemmel azon leszek, hogy a küldetés rendben és csendben végződjön.

Kivételesen komoly hangsúllyal mondom, és majdnem így is gondolom. Elég hosszú az út, egy kis csintalanság közben csak belefér... A rövidke búcsúzkodás után elhagyom a termet és a Dún Medvét is. Kint megvárom a mentist, néhány dolgot be kellene szerezni az útra. Például élelmet... utazó táskát...

^{Szerző: [ltr]Enor ak Mverrys[/ltr] » 2010.03.25. 19:22}

Vjírgas Margalos

Érvekkel és szófordulatokkal készülök a beszélgetésre, de a nadír ellentmondást nem tűrően beszél. Mivel korábban nem említették, hogy ő lenne a vezető, teljesen megdöbbenek. Többek közt ezért nem válnék sosem jó sÿtisivé, a házfő fiacskája gyorsan lereagálja. Gyors pillantást vetek a házigazdára - nincs ellenvetés.
"Egy óra múlva indulunk"
Azért jó lenne tudni, hogy lóval vagy gyalog, csoportosan vagy karavánnal utazunk, mert akkor úgy is kell úti-holmit összeszedni.
szavaim már csak a hóhajú hátát érik, nem tudom, meghallja-e.

A házfőt ballal a szívtájékra ütve üdvözlöm és megyek a holmimért.
- túl sok időt töltöttem el itt, tényleg jobb lesz továbbállni, mielőtt teljesen megváltozom. szóval ezt nevezik sÿtis leheletének -

^{Szerző: [ltr]Siffad[/ltr] » 2010.03.25. 19:54}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


A nador a hegyi emberek egyenességével áll az egész történethez és a bekövetkező eseményekhez. Zevran úrfit egyenlőre nem zavarja a dolog, könnyedén túllép a nador csomómetsző megnyilvánulásán, láthatólag még egy kicsit mulattatja a dolgok alakulása.
Azért reménykedek még abban, hogy az öreg házfő az események hirtelen fordultával is nyilatkozik a Carvis ház hozzáállásáról.
Aztán utolsó hullámtörőként az északi zord férfi is megszólal és egy kis pontosításra kéri fel a nadort, talán most.
Még egy kicsit várakozok, hátha megdermed a hirtelen kerekedett hullám és lankásabban lassabban ér partot, hátha szól még pár szót az öreg Anartÿss és Kékprém.
Ha nem történik semmi akkor egy kicsit csalódottan ám követem miközben meghajlok a még szobában tartózkodók felé Zevran úrfit az intése nyomán.
Kicsit később szólalok csak meg.

- Zevran úrfi nincs túl nagy tapasztalatom az ilyen hosszú utakban, de elég lesz egy fertályóra a felkészülésre és csak négyen megyünk vagy a Anartÿss ház néhány megbízható ember még velünk tart az útra?

Kérdően nézek az ifjú Anartÿss-ra.

^{Szerző: [ltr]Filio Mortale[/ltr] » 2010.03.25. 21:48}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


A Házfő elgondolkozva fordul a mentis fele, majd megszólal:
- A kérdés valóban érdekes kérdéseket feszeget, tanácsnok. (enyhe elégedettséget vélsz kihallani az hangjából) 
- Ha az út folyamán végig ily figyelmes lesz, sok kellemetlenséget kerülhetnek el. De gondoljuk csak végig együtt! 
Hajol előre, s a gyümölcstálból kiemelve egy fürt szép szőlőt, magyarázat közben elkezdi enni.
-A Carvis Királyi Háznak monopóliuma van Ardúniával és Napnyugattal való kereskedelemre. Valamint Abÿrnossba és Miracleába szállíthat gabonát. Ennek okán Ardúnia fele nekik van a legnagyobb flottájuk, vagyis elég nehéz nem az ő lobogójuk alatti hajót lelni arra. A mi házunk pedig A Hegyi Királysággal üzletelhet - már ami a illatszereket, kenőcsöket vagy azok alapanyagait illeti. Az pedig, hogy a Carvis Háznak nincs érdekeltsége a Hegyi Királyságban még, az nem azt jelenti, hogy ezen ne változtatna, ha erre alkalma adódik. Mégpedig, ha ez az utazás nem lesz sikeres, akkor jó esélyekkel indulna a felszabaduló jogokért folyó véres küzdelemben.

Utána nem sokkal a nador kijelentése mintegy lezárja a megbeszélést, s elindul az ajtó fele. A Házfő egy mozdulattal elbocsát benneteket. A nemes ifjú felkapván a szütyőket, még szól pár szót az apjának, majd ő is távozik, nyomában a mentissel. Utoljára a miracleai hagyja maga mögött a lakosztályt, és a két testőrt az ajtó előtt.



A fogadó előtti kis kövezett terecskén találkoztok egy óra múlva. A pazar házakkal határolt térre három kecses kőhíd vezet, közepén pedig két zöldellő fa biztosít kellemes árnyékot. (de ennek ellenére nadír innen bizony távolnak tűnik a nadornak) Alattuk padok húzódnak meg, némelyiken helyi lakosok ülnek, beszélgetnek, mások csak süttetik magukat a nappal. A távolból hárfa hangját, és a víz illatát sodorja felétek a szél. Kellemes, álmos délután van. Egyedüli érdekességként mindössze egy fekete köpenybe, csuklyába -un. inkognitóba- burkolódzott alak suhan el az árkádok alatt – oldalán kettős ívű vívókarddal, de senki nem vet rá ügyet.
Aki akart, az tudott magának felszerelést, ételt beszerezni. A nador is megtudta a készséges fogadóstól, hogy Ardúnia -a fogadós szülőföldje- csodás országa a legdélebbi csücskén van Abrÿssnak.


//Érthető okokból a nador fog a térre érkezni először, a többiek reagolási sorrendben.//

("Kékprém" Keelut)

*Az útra saját holmiját hozta, meg a kedves fogadóstól kért úgy két napi hideg élelmet. Addig vagy találnak valami vendégházat vagy egyszerűen elmegy vadászni. A szárazföldön nem nagyon tud olyan helyet elképzelni Keelut, ahol ne tudna 4 fő életben maradni pár napig. Igaz még indultában utána szóltak leendő társai, hogy mivel utazzanak, de ez eléggé értelmetlen kérdésnek tűnt a nador számára, így egyszerűen figyelmen kívül hagyta és ment a dolgára. Számára egyértelmű a gyaloglás és az is, hogy 4-en bőven elegek a feladatra. Hiszen, ha nem így lenne, akkor a házfő biztosan több embert hív össze, ő olyan vezetőnek látszott, aki bölcsen mérlegel és nem hiába ő a Ház ura és parancsolója. Ennek megfelelően ezeken a dolgokon nem is rágódik, nem rá tartoznak a többiek ügyei, amíg el nem indultak addig biztosan nem. Már a megbeszélt idő előtt eléri a szigetet, ahonnan indulni fognak, így egy pad szélére teszi hátizsákját és körbejárja a fákat. Mióta betette a lábát ebbe a furcsa tavi-városba nem látott "zöldet". Ezek se valami természetesek megérzése alapján. Ha még nem látja feltűnni társait, akkor tenyerével végigsimít mindkét fa kérges törzsén. Mély levegőket vesz, próbálja magába szívni a helyi természet kisugárzását és megszólítani a fák szellemeit. Nem zavarni akarja őket, csupán arra kíváncsi vajon milyen lehet itt számukra az "élet". Ezzel, illetve a csendes padon ücsörgéssel és a többi erre járó figyelésével a maga számára tartalmasan tölti el a várakozás perceit. Kíváncsian várja vajon az útitársak miket hurcolnak magukkal, mit ítélnek "nélkülözhetetlennek" egy ilyen útra. Van egy halvány balsejtelme, hogy nem lesz olyan kicsi és könnyű csomagjuk, mint az ő hátizsákja és nem lesznek restek egy halom fölös pipereholmit is elcipelni.  *


^{Szerző: [ltr]Quator ar Zaraquer[/ltr] » 2010.03.27. 22:16}

(Zevran Anartÿss)

-Nos kedves mentisem nekem sincs! Csak négyen indulunk úgy látom, az öregem nem említett mást. Egy fertályóra? Nem tudom, de a találkára biztosan visszaérünk. Áh jut eszembe!-mosolyogva fordulok az alacsony abrîn felé.- Apám volt olyan kedves és engem bemutatott, de Téged elfelejtett megemlíteni.

Miután átestünk a bemutatkozáson még pár pillanatra megállok a kellemes napsütésben, majd a legközelebbi "kalandozók boltja" felé veszem az irányt. Közben félig magamnak félig a mentisnek mondom.
-Kéne egy-egy jó fajta hátizsák a holminknak, és némi élelemet is kéne venni, két napnyi adag szerinted elég lesz?



Immáron felszerelkezve a hirtelenjében hiányzónak ható eszközökkel megérkezem én is a kis térre. Nem nehéz kiszúrni a nadîr-t, elég feltűnő jelenség a hófehér haj. Vidáman épp mellé sétálnék, de meglátom, hogy épp a fákkal van elfoglalva. Felhúzott szemöldökkel nézem mit ügyködik éppen és kicsit várok, vajon mi sül ki ebből. Amint felhagy a dísznövények simogatásával és leül az egyik padra, már tényleg odamegyek hozzá.
-Szép napot ismét Kékprém Úr! Csodálatos időnk van nem de bár? Látom tetszetősek Önnek a díszfák!

^{Szerző: [ltr]Enor ak Mverrys[/ltr] » 2010.03.28. 12:03}

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, sétálgatva és az Anartÿss palota
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss


- Zevran úrfi Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú vagyok a családjuk északi hegyvidéki birtokán láttam meg a napvilágot, majd a családjuknak hála éles eszű nővérével a Kelhor kolostorban folytattam tanulmányaimat később pedig a nadír hegyekben megbúvó Hatezer Hajnal rendházban.

Kis ideig csendben sétálok mellette míg csak rá nem jövök, hova is tartunk.

- Véleményem szerint uram kár lenne már most igénybe venni a "Utazók boltját" szerintem az Anartÿss ház kamarásának semmi kifogása nem lesz azzal szemben, ha a kezdeti készleteinket a ház raktáraiból vételezzük az utazáshoz elvégre a ház ügyében fogunk eljárni.

Tiszteletteljesen nézek az ifjúra. Reményeim szerint megfogadja a tanácsom lesz még elég kiadásunk az út alatt is.
Kicsit később elgondolkozva rakosgatom kevés személyes és értéket képviselő holmimat a raktárból beszerzett hátizsákba, azért egy rend ruhát itt hagyok a kis ládámban a visszatérésre gondolván.

A hátizsákba kerül két rend a szokványos ruházatomból és egy pár olcsóbb vívóing és bőrnadrág valamint a mokaszinok és az alkarvédők. Egy pár mérő szárított gyümölcs és némi szárított hús, egy utazós teáskészlet a hozzá egy kis teafűvel, egy trónmutató, tűzgyújtó, némi gyógynövény, írókészlet és néhány pergamen és egy hidegfáklya.
A hátizsák oldalára kerülnek hüvelyükben a pároskardok és a tetejébe kötöm a pokrócokat egy sátorlapban. A egészet leborítom egy csuklyás esővédő köpennyel.

Egyenlőre a szokásos öltözetemet hordom a széles selyemövvel benne a quillekkel csak a mokaszinokat cserélem le bakancsra, a signumot a nyakamba akasztom, míg a költőpénzem a széles selyem öv belsejébe rakom egy pénzes övbe.
A készülődés után megkeresem az úti málhámmal az ifjú úrfit, jelezvén, hogy készen állok.



Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos


A térre egy szolga kutyahűségével követem az ifjú Anartÿsst hátamon a hátizsákkal, nem kívánom a szót szaporítani ezért csak lágyan meghajlok a nador felé a beszédet uramra hagyom egyenlőre, figyelmem inkább a környezetünkre összpontosítom nem szeretném ha már most kellemetlen meglepetések érnének minket így az út elején amíg még nem szokott össze a társaság. Most vagyunk a legsebezhetőbbek egymás iránti idegenkedésünkből fakadóan.

^{Szerző: [ltr]Filio Mortale[/ltr] » 2010.03.28. 20:02}

/Vjírgas Margalos/

A nador vagy nem hallja, de inkább nem akarja az észrevételt meghallani. Szerintem még sosem utazott nem népéből való útitársakkal, de hát majd tanul belőle. vagy soha többé nem mozdul ki otthonról, vigyorodok el. Vállat vonok és elindulok beszerezni a holmikat.

A saját holmimon felül 5 napi élelmet, két tömlő vizet, 10 méter kötelet, egy kisebb fejszét, egy fémedényt, kisebb zsák teafüvet és cukrot és egy idő- és vízálló hálózsákot szerzek be. Ha tehetem, kérek a ház kamarásától vagy veszek egy málhás állatot is, öszvér vagy szamár ugyanúgy megteszi. Bár ez túl lassú lesz a hegyi embernek, fogadok, hogy a sÿtisiek örülni fognak neki.

Így felszerelkezve érkezem a térre, ahol már várakoznak páran. Felkészülök a nador gunyoros tekintetére - sebaj, majd megenyhül.

Ha elhagytuk a várost, leveszem a signumot, több bajt okozhat, mint hasznot hoz.


^{Szerző: [ltr]Siffad[/ltr] » 2010.03.28. 20:29}

(Zevran Anartÿss)

-Örülök, hogy megismerkedhetek veled Lan!-mondom mosolyogva, majd enyhén csipkelődve hozzáteszem - Majd útközben egyszer elmesélhetnéd miért kaptad a Lassú "rangot"!

Végig hallgatom Lan észrevételét, és bizony igaza van... látszik, hogy tudtam volna aludni. Talán ha apám, nem az utolsó pillanatban jelzi, hogy dolgom van, akkor estét nem a borok és idegen ajkak kóstolgatásával töltöm.

Átöltözöm kényelmesebb és egyszerűbb ruhába. Még mindig nemesi öltözet, de utazáshoz való, és felhúzok egy kényelmesebb csizmát. Egy hasonlóból elteszek még egy váltást, egy teljesen hétköznapi ruházatot, valamint a fekete "szakmába vágó" ruházatomat. Jól jönne egy csuklyás köpönyeg eső ellen, meg két pokróc(egyen aludni, egyben takarózni).
Elteszek két napra való tartós élelmet, valamint egy üveg szíverősítő pálinkát, és egy kulacs vizet.

Nem titkoltan figyelem a mentist mit pakol el. Még életemben nem hagytam el így Sÿtist, jó móka lesz, de tapasztalatlan vagyok.


^{Szerző: [ltr]Enor ak Mverrys[/ltr] » 2010.03.28. 20:45}